A Zempléni-hegység csodái

Érkeznek a beszámolók, s annak különösen örülök, ha hosszabb lélegzetű írások születnek egy-egy kirándulás kapcsán.

Ugye nem felejtetted el, hogy év végéig (december 31-ig) várom az élménybeszámolókat! A honlapomon megjelent összes írás beküldője 2020. január 1-én részt vesz egy fősorsoláson, a fődíj mi is lehetne más, mint egy nagyobb értékű utazás!?

Most következzen Andrea beszámolója a Zempléni-hegység csodáiról: többek között Szerencs, Megyer-hegyi tengerszem, Tarcal, Telkibánya látnivalóiról.

A Zempléni-hegység csodái

Őszi lány vagyok. A legjobban az októberi, színes falevelek közötti séták idején tudok kikapcsolódni, feltöltődni. Ez a kirándulás is ezt a töltődést adta. A hallható csend, térerő, internet nélküli vidéken töltöttem a párommal két napot a Zempléni-hegységben.

Minden utazásom előtt felkészülők a környék látnivalóiból (egy másik út kapcsán, így találtam erre a honlapra), ez most is így történt. Az internet a barátunk, mondják sokan és valóban, ha jól használjuk napi szinten segíti az életünket. Az utazás előtt a facebookon találtam egy csoportot, ahol a turisták beküldött fotói alapján rögtön elkezdtem írni a meglátogatni kívánt helyek neveit, hogy elkészíthessem a Zempléni-hegységről a saját fotóalbumomat. 

• 

Első állomásunk Szerencs, Rákóczi vár. A várban szálloda és múzeum üzemel. A várkert megér egy rövid sétát. Leszámítva a műanyag palackokkal teledobált kis tavat, nagyon hangulatos.

Ezt követően Tarcalra autóztunk. Már messziről világított a szőlősorok végén, a hegytetőn álló hófehér Szent Teréz kápolna. Az ide vezető út jól ki van táblázva. A hegytetőn parkolási lehetőség és csodás kilátás az ősztől elszíneződött szőlőültetvényekre. Még ezen a településen maradva, az Áldó Krisztus szoborhoz gurultunk. Hiába a várható szép kilátás, a hömpölygő tömeg és a sok lépcső elriasztott, hogy mi is felmásszunk ide.

• 

• 

Megkerestük hát a Bányatavat. Több értelemben sem erre számítottunk. Amit láttunk az varázslatos volt. Igen, ez is Magyarország. A negatív élmény a szokásos: GPS “bevitt a málnásba”. Úttalan utakon jutottunk el a bányatavi kilátáshoz. Nem ez a megszokott nézőpontja a tónak (az Áldó Krisztus szobor felől szokták fotózni). Lenézve a tó partján emberek sétáltak. A GPS szerint már közelebb voltunk a főúthoz, ha nem arra megyünk vissza amerről jöttünk. Igen ám, de a valóság teljesen mást mutatott. Egyszer csak elfogyott előttünk az út és kénytelen kelletlen vissza kellett kapaszkodni szegény kis autónak előbb a dombtetőre, majd vissza ereszkednie a település szintjére.

• 

Az autó és mi is túléltük ezt a kis kalandot, irány tovább Megyer-hegyi tengerszemhez. Sok éve hallottam róla először, majd éves szinten elém dobta az internet képekben ezt a helyet és most végre személyesen is találkozhattunk. Látszik, hogy kellemesen meleg, őszi kirándulóidő volt. Itt is rengeteg autó parkolt, ki közelebb, ki távolabb a vélt célhoz. Mi is felhúztuk a túrabakancsot, beélesítettem a fényképezőgépet és kb. 1 km-es séta után megérkeztünk a tengerszemhez. Bár több fényképet láttam róla, nem tudtam hogy képzeljem el. Más élmény volt itt lenni, mint a tarcali bányatónál. Lehet azért, mert ott csak mi hárman voltunk, a párom, én és a természet, na meg a hős kis autó. Itt pedig a sok család mind szeretett volna egy jó fotót a tengerszemről, sokan felelőtlen módon a jó fénykép reményében veszélyes helyekre állítva családtagjaikat.

• 

• 

Naplemente környékén érkeztünk Sárospatakra. A fárasztó nap lezárásaként gyorsa séta a Rákóczi vár környékén, majd a kivilágított városban. 

Másnapra már nem vártunk olyan napsütéses időt, de ősszel a ködös reggel is szép. Hercegkút Gombos-hegyi kilátó és a Kőporosi pincesor idején még ezt tapasztaltuk. Majd Sátoraljaújhely városközpont, utána Zsólyomkai pincesor. Ez utóbbi szintén egy kis csoda.

• 

• 

A következő hely Széphalom mellett most csak elszaladtunk (én már voltam itt), mert az idő is szaladt velünk, pedig a java még hátra volt. Egyre mélyebben mentünk a hegybe, Kishuta, Nagyhuta, a közelben lévő Áfonyás-tó. Ha eddig nem érintett meg a természet, itt tényleg nem volt más lehetőség, mint séta közben hallgatni a csendet. Csak a hulló falevelek és a fényképezőgép kattogása okozott egy kis neszt. Az Áfonyás-tó partján október végéig kisvonat közlekedik, de szezonon kívül már ennek a hangját se hallani.

• 

Kishuta különösen tetszett, rendezett kis falu. El tudnám képzelni, hogy egy ködös reggelen, meleg kávét szürcsöljek az egyik kis házikó teraszán. Látvánnyal és érzésekkel feltöltve tovább autóztunk Bózsvára, ahol jól megközelíthető helyen van a Béla szikla. Egy nagy kő, természetesen szép. Fényképezzük le, mert ezért jöttünk ide. Láss csodát, a sziklára egy lépcsősoron fel lehet menni. Olyan érzés volt fent lenni, mintha megmásztunk volna egy hegy tetejéről figyelném a környező tájat.

A következő településen, Telkibányán csak átmenő forgalomként 3 autóval találkoztunk. A helyieket kettő kutya képviselte, akik elkísértek minket a helytörténeti kiállítás udvaráig. Hétfő lévén ez nem volt nyitva, de az udvarra be lehetett menni, ahol az Aranybányászok szoborcsoportot néztük meg.

• 

A településen van még Ércbányászat Hősi Halottak Emlékműve, Kisboldogasszony templom, református templom is, de már igencsak délután járt az óra, nagyon éhesek voltunk, az otthonunktól pedig nagyon távol. Ezen a részen már jól működik az internet, meg is találtam a megfelelő vendéglátó egységet.

Útba esik hazafele, nézzük meg Hejcét. Kis zsákfalu, kis étterem, mégis városi árakon, városi színvonalon tálalt ízletes ételek, kedves kiszolgálás. Nem a reklám helye, nevet nem írok, de az internet rögtön kidobja. Ha erre jársz, térj be, nem fogsz csalódni! A falu egyébként Szlovák katonai repülőgép szerencsétlenségről “híres”, van szép temploma és a közelben kirándulóhelyek.

• 

Legutóbb tavasszal voltam a környéken (Boldogkő vára, Vizsoly, Regéci vár), előtte pedig nagyon-nagyon régen, 2008-ban egy fotóstábor keretében jártam Sárospatakon és környékén. A tábori hét tematikájában 2-3 buszos kirándulás szerepelt. Ez a tábor minden korosztályt szívesen fogad, de főleg felnőttek a résztvevői. Két évben is volt lehetőségem hozzájuk csatlakozni. Jól szervezett kirándulások alkalmával olyan helyekre látogattunk el, ahova a hétköznapi kiránduló nem megy. (Erdőbénye, Tokaj, Tolcsva, Komlóska, Karos, Karcsa, Pácin, Cigánd, Kisrozvágy, Füzér, Füzérradvány, Széphalom). Idén sajnos nem szerveztek tábort, pedig lassan a fotómániás lányom is abba a korba ér, amikor már anya-lánya program is lehetne nekünk. Mindenesetre figyelem a szervezet honlapját és várom a további lehetőségeket! 

• 

2007-ben fotóturizmus témából írtam a diplomamunkámat. Mára már ez a terület is több lehetőséget tartogat. De a lényeg, hogy boldoggá tegyen az út, amin részt veszel. Nem mindig pénztárcafüggő szépet látni. Nem kell messzire, országhatáron túlra utazni, hogy szépet lássunk!
Magyarország tele van csodával!

Kecskemét, 2019. november 4.