Néhány éve még csak álom volt számomra eljutni a karibi szigetvilágba. Nemrég azonban részt vettem egy nemzetközi konferencián, ami egy hajón került megrendezésre. Bár a programunkat a szervezők óráról órára beosztották, azért volt néhány napunk, hogy belekóstoljunk Aruba és Curacao életébe. A repülőút nem volt leányálom, de az élmények mindezt feledtették.
Ha nekivágsz, tudnod kell, hogy jó esetben is 2 átszállás vár rád. Mi Budapest-Milano, Milano-Amszterdam, Amszterdam-Aruba vonalon tudtuk ezt abszolválni. Csapatunk másik fele a Budapest-Amszterdam, Amszterdam-Curacao, Curacao-Aruba variációt nyerte meg 🙂 A végeredmény szempontjából mindannyian nyertünk! (Én örültem, hogy jól felszerelt európai reptereken kellett néhány órát várakoznunk a csatlakozásra, az olasz kávéról nem is beszélve.)
ARUBA kb. 30 km hosszú és mintegy 10 km széles sziget – ha jól belegondolunk, akkor ez a mi Balatonunk fele!
A Hollandiához tartozó sziget érdekessége, hogy a nyelvük a PAPIAMENTO, ami 4 nyelv, a spanyol, a portugál, az angol és a holland keveréke. Angolul a legtöbb helyen jól beszélnek. Amerikai dollárral mindenhol lehet fizetni, ezért a helyi arubai Florin-t mi nem is fogtuk a kezünkben. Az utcákon főleg turistákat látni. Nagyon sok az ékszerüzlet, és természetesen a csecse-becse, szóval válogathattunk, mit viszünk haza a családnak. 🙂 Ha már itt tartunk, fontos megemlíteni, hogy a sziget főleg turizmusból és olajból tartja fent magát.
A II. világháborúban az itteni olajfinomító volt a legnagyobb a régióban és fontos szerepe volt a szövetségesek ellátásában. A tankereket egyébként jó időben látni lehetett a hajónkról. Egyik reggel egy viszonylag használható fotót is tudtam készíteni róluk.
El ne felejtsem, november volt. Itthon már javában télikabátos időszak van ilyentájt, a Karib szigeteken azonban ezek az utolsó meleg napok – persze, ez nem azt jelenti, amire mi, európaiak gondolunk. Ott tartózkodásunk alatt a legalacsonyabb hőmérséklet 24 fok volt, így vígan fürödtünk a szebbnél szebb partokon. Mivel állandó a passzátszél és erős a napsütés, elővigyázatosnak kell lenni, mert hamar leéghetsz.
Hajónk Arubán töltött több időt, ez alatt volt lehetőségünk egy fél napot szétnézni az Eagle Beach-en.
A türkizkék víz, fehér homokos strand – egy csoda volt az egész! Nekem, aki eddig Európán kívül soha nem jártam, hihetetlenül nagy élmény volt fürödni itt.
Egy másik szabadnapunkon részt vettünk egy túrán, szinte az egész szigetet bejártuk egy kisbusszal, és a sofőrünk nagyon profi idegenvezetést tartott a csapatnak angol nyelven.
Először az Arikok Nemzeti Parkot néztük meg. Ez egy hatalmas sivatagi táj, óriás kaktuszok és természeti csodák között jártunk.
Az Ayo and Casibari Rock Formations területén sétáltunk (ezt én a Flintstone család lakhelyéhez hasonlítanám 🙂 ) és felmásztunk a kövek között épült lépcsőn a hely legmagasabb pontjára. Innen láttuk a kb. 1,5 km-re fekvő vulkanikus Hooiberg hegyet, mely a sziget közepén fekszik, és napos időben a 29 km-re fekvő Venezuelába is átlátni innen.
Aruba északi partján vitt tovább az utunk. Nagyon érdekes az ellentét a sziget eddig látott, álomszerű tengerpartja és a zord sziklás északi rész között. A mészkősziklákból az évezredek folyamán a hullámok és az erős szelek sok természetes hidat vágtak ki ezen a területen. A legnagyobb híd (Natural Bridge) 2005-ben összeomlott, de a Baby-hidat láthattuk, és a közelében a turisták által épített kő és kagylótornyokat is megcsodálhattuk.
A következő utunk a Kalifornia Világítótoronyhoz vezetett, onnan ráláttunk az Arashi-beach-re, amit természetesen ezek után ki is próbáltunk, itt is fürödtünk egyet, és persze fotóztam is. Elhatároztam, ha legközelebb Arubára megyek, a Lepkefarmot és a Flamingó Strandot nem hagyom ki, mert ezek is nagyon nagy élményt nyújtanak!
Szeretettel ajánlom Nektek ezt a csodás kis szigetet, amit lakói így neveznek: ONE HAPPY ISLAND – A boldog sziget.
Szólj hozzá!